Rólam
Bondár Ádám vagyok, 1989. február 26.-án születtem Budapesten. A zene iránti érdeklődésem pici korom óta érezhető, és jelen is volt az életemben, mert apai ágon több zenész is fellelhető a családban.
Ének-zene tagozatos általános iskolába jártam, ahol végig tagja voltam az iskolai kórusnak, mellette zongorázni tanultam, majd tizenévesen kezdtem el autódidakta módon gitározni és basszusgitározni.
Voltak saját számokat játszó zenekari próbálkozásaim is, de valahogy mindig sokkal nagyobb örömet okozott a szórakoztatás.
Akkor voltam elégedett, amikor azt láttam az embereken, hogy elfelejtik pár órára a gondjaikat, jól érzik magukat, felszabadulnak attól, hogy a zenekar eljátssza a kedvenc dalaikat, amikre énekelnek, táncolnak, buliznak, kikapcsolódnak. Ezért aztán túlnyomó többségben buli/party zenekarokban tevékenykedtem, és a mai napig ezen a vonalon mozgok.
Tizenhat éves koromban a Madarak házibulizenekar vett a „szárnyai” alá, ahol amolyan „tanuló” formátumban járhattam velük buliról-bulira: esküvőkre, utcabálokra, céges rendezvényekre, klub bulikra, stb., testközelből kóstolhattam bele az igazi zenész életbe, ami egyből magával ragadott, és nem mellékesen rengeteget tanulhattam tőlük.
Tízenhét éves koromban kezdtem el a saját „zenei utamat” járni, megismerkedtem a lehető legtöbb könnyűzenei stílusirányzattal, közel harminc zenekarban megfordultam rövidebb-hosszabb ideig, rengeteg emberrel, különböző korosztályokkal játszhattam, és még néhány ismert előadóval is összehozott a sors.
Röviden: minden oldalról belekóstoltam a szakmába!
Nagy hangsúlyt fektetek a dalok színvonalas megszólalására, az énekre, a többszólamú vokálokra. Nálam nincs olyan, hogy „laza hakni”, minden bulin igyekszem a maximálisat nyújtani, és ugyan ezt várom zenésztársaimtól is.
Minden bandámnak megvan a maga sajátossága megszólalásban, látványában, stílusában, összetételében, stb., amelyekről bővebben a zenekaraim menüpontban lehet informálódni.
